Tájékoztató az EU Blueprint kidolgozásának aktuális helyzetéről
2012. január 1.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2010-es állapotjelentése[1] szerint az EU vízpolitika céljainak elérése, számos régi és újonnan felmerülő probléma miatt, bizonytalanná vált. Bár a jelenlegi vízügyi jogi keretek megfelelőek és azok koherenciája is biztosított a környezetvédelmi politikával, bizonyos elmaradás tapasztalható a vízügyi politika érvényesítésénél és konfliktusok tapasztalhatók a vízpolitika és más EU politikák között. A problémák tükrében elsőrendű fontosságú a vízügyi politika megvalósítása, a megvalósítás javítása, annak érdekében, hogy annak haszna realizálódjon. Ugyancsak fontos más politikákkal, különösen a Közös Agrárpolitikával (KAP) és a regionális politikával való integráció magasabb foka. Szükséges a koherencia erősítése a megújuló energia és közlekedési politikával is azért, hogy az éghajlatváltozás mérséklésére hozott intézkedéseknek ne legyenek negatív hatásai a vizek állapotára.
Fenti kihívásokra válaszul és az EU vízpolitikai céljainak biztosítása érdekében fontos tisztázni, szükségesek-e további intézkedések tagállami és EU szinten, és ha igen, melyek azok.
Az EU válasza ezekre a kérdésekre a Blueprint to Safeguard Europe's Water (röviden "Blueprint"). Megjelenését 2012 novemberére tervezi az Európai Bizottság.
A "Blueprint" célja az európai vízkincs megőrzése, jó minőségű és mennyiségű víz biztosítása minden jogos vízhasználat számára, összhangban a VKI-val. Időtávlata 2020, ami kapcsolódik az EU 2020 stratégiához, különösen a tervezett Készlethatékonysági Útitervhez. A ?Blueprint? négy folyamatban lévő értékelést szintetizál:
- a tagállamok VKI szerinti vízgyűjtő-gazdálkodási terveinek értékelését,
- az EU aszálystratégia felülvizsgálatát,
- a vízkészletek sérülékenységének vizsgálatát a klímaváltozás és más antropogén hatások szempontjából,
- egy ún. "Fitness Check" vizsgálatot[2], az EU egész vízpolitikájának felülvizsgálatára.
A Blueprint az elkövetkező évekre meghatározza az EU vízpolitikájának menetrendjét, különös tekintettel a Közös Végrehajtási Stratégiára. Az eddig elkészített értékelések alapján nem várható lényeges változás a jelenlegi vízpolitikához képest. Viszont 2019-ben esedékes lesz a VKI általános felülvizsgálata és esetleges módosítása, az első ciklus eredményei alapján.
Az Európai Bizottság 2012. március 15. és 2012. június 7. között internetes konzultációs lehetőséget biztosított annak érdekében, hogy az érintettek minél szélesebb köre kifejthesse véleményét az európai vízkészletek fenntartható kezelése érdekében. Ennek megkönnyítésére konzultációs dokumentumot[3] készített a Bizottság, melynek magyar fordítása[4] is elkészült és közzétételre került. Ezen túlmenően május 24-25-én Brüsszelben került sor a 3. Európai Víz Konferenciára, melynek során mintegy 400 érdekelttel (a tagállamok, a Bizottság, érdekszövetségek, civil szervezetek és vízgyűjtő szervezetek képviselői) folyt konzultáció a Blueprint-ről. Ennek alkalmával publikálták a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek előzetes értékelését, valamint a 2007-es EU aszálystratégia elemzését.
A konferencia, illetve a konzultációs dokumentum megállapításai az alábbiakban foglalhatók össze:
1. Kulcskérdések
Az elmúlt évtizedekben jelentős előrehaladást ért el Európa a vizek terhelésének csökkentésében. Ennek ellenére a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek tanúsága szerint az európai víztestek több mint felének állapota nem éri el a jó ökológiai állapotot (potenciált). Ráadásul sok VGT-ben nincs erre utaló törekvés és általánosan tapasztalható a mentességekhez való "menekülés?, amit nem támaszt alá átlátható indoklás, önkényes megítélések tapasztalhatók. Sok esetben nem látszik, mikorra várható a célok elérése. Nagy területeken (főleg Dél-Európában) tapasztalható vízhiány. Ezt tovább súlyosbítják a növekvő igények és a klímaváltozás. A ClimWatAdapt tanulmány[5] szerint a vízhatékonyság növelése mellett is fennmarad a probléma. A vízhiány mellett a csapadékrezsim változása miatt az elmúlt 30 évben az árvizek-aszályok gyakorisága is nőtt, gazdasági és környezeti károkat okozva. Szükséges a jó ökológiai állapot fenntartásához tartozó vízhozam meghatározása (jelenleg nincs egységes definíció). Az aszályok és árvizek kezelésére ökoszisztéma alapú megközelítésre van szükség (természetes vízvisszatartás, árterület helyreállítása stb.) a hagyományos eljárások kiegészítésére, adott esetben helyettesítésére.
2. Intézkedési lehetőségek
Az EU vizeire vonatkozó célok elérése érdekében a kulcspolitikák mentén számos intézkedést kell hozni:
- az ökoszisztémák védelme érdekében a keletkezés helyén történő szennyezés-csökkentés, folyók átjárhatóságának helyreállítása, vízbázisok védelme,
- a természetes vízvisszatartás elősegítésére szolgáló intézkedések, mint a vízfolyások, vizes területek, árterületek természetes jellegének erősítése, a talajban történő tározás és a felszín alatti víz visszatáplálásának növelése (zöld infrastruktúra),
- vízhiányos területeken a vízhatékonyságot segítő intézkedések is szükségesek az öntözéssel, a vízvezeték hálózatokkal, illetve szerelvényekkel, berendezésekkel kapcsolatban, nem elfeledve az ezzel járó energiatakarékosságot sem,
- szennyvíz újrahasznosítás, megfelelő tisztítás után, öntözési célra, vagy ipari használatra, a biztonsági feltételek teljesülése esetén.
A VGT-k kiértékeléséből kiviláglik, hogy nagyobb figyelmet kell szentelni az intézkedések költség-haszon elemzésének, időzítésének és összhangjuk megteremtésének.
Fenti intézkedésekkel kapcsolatban EU szintű lépések szükségesek, melyek értékelése a Blueprint folyamatban lévő előkészítése során történik. Alkalmazásukra a második és további tervezési ciklusokban kerülhet sor.
3. Gazdasági ösztönzők
A célok elérése érdekében alkalmazott gazdasági eszközök nagyon hatásosak tudnak lenni a vízgazdálkodásban a szereplők (készleteket használók, fogyasztók) ösztönzésén keresztül, azonban fontos hangsúlyozni, hogy ezek kiegészítő, nem helyettesítő intézkedések. Alkalmazásuk során figyelemmel kell lenni más területek (energia, klíma, mezőgazdaság) céljaira és eszközeire is.
A VKI 9. cikke szerinti gazdasági eszközök a vízhasználatok hatékonyságának növelésére és a szükséges infrastruktúra beruházási igényének a fedezésére is irányulnak. Azonban a VGT-k elemzése alapján az látszik, hogy a jelenlegi árrendszer gyakran alkalmatlan a hatékonyság és az egyenlő elbánás céljainak egyesítésére, továbbá nem mindig teszi lehetővé a költségmegtérülés megfelelő szintjét az intézkedések fenntartható finanszírozására.
A gazdasági eszközök használatának elmaradása a vonatkozó ismeretek hiányára, az elfogadásukkal való szembenállásra, valamint a szükséges előfeltételek hiányára vezethető vissza (mérések hiánya, illegális vízkivételek).
Hatékonyabb vízhasználatokat biztosító rendszerek (pl. vízkereskedelem) csak vízgyűjtő, vagy kisebb léptékben lehetségesek, de EU szintű támogatással.
Az ökoszisztéma szolgáltatásokért (pl. tározás, árvízvédelem, széndioxid tárolás, stb.) történő fizetés megfelelő üzenetet közvetít az ökoszisztéma szolgáltatások társadalmi, környezeti és gazdasági hasznáról. Az ökoszisztéma szolgáltatások olyan szinten segítik elő a környezeti célok elérését, ami túlmegy a szennyező fizet elv szintjén.
(A konferencia résztvevői legnagyobb arányban a mérések fontosságát hangsúlyozták, majd az ökoszisztéma szolgáltatásokról szóló útmutatók szükségességét vetették fel, míg a vízkereskedelem elenyésző támogatást kapott.)
4. Intézményi rendszer és tudásbázis
A Fitness Check hívta fel a figyelmet arra, hogy a végrehajtás hibái aláaknázhatják az EU vízpolitika hatékonyságát. Az intézkedések végrehajtásához elengedhetetlen a hatékony irányítás és intézményrendszer. A VGT-k elemzése további aggodalmakra világított rá: az intézményi szerkezet elaprózódása, a gyenge intézménybeli és "közi kapcsolatok és a kapacitáshiányok megakadályozzák a hatóságokat, hogy a VKI végrehajtásához szükséges elemzéseket, monitoringot elvégezzék, a VGT-ket kidolgozzák és végrehajtsák. Emellett a VKI által előírt integrált, vízgyűjtő szintű vízgazdálkodást sok esetben hátráltatják az egyes tagállamokon belüli, illetve azok közötti adminisztratív határok. Mindezeken felül a jelenlegi pénzügyi válság hatásai a kormányzati szervek költségvetésére, ezen keresztül a vízügy intézményrendszerére vonatkozóan nem ismertek pontosan.
Tudásbázis terén meggyőző fejlődést mutat az eddig kidolgozott, a VKI végrehajtására vonatkozó útmutatók összessége, ugyanakkor számos témában továbbiakra lenne szükség. Fontos lenne a "nem-cselekvés? következményeinek és az intézkedések hasznainak jobb megértése, vízgyűjtő szintű vízmérlegek alkalmazásával a vízkészletek mennyiségi és minőségi hiányosságainak azonosítása. Jelentős előrelépés történt a vízökológiai ismeretek terén, köszönhetően a szakértők közötti információ megosztásnak, azonban a felmerült tudásbeli hiányosságok további kutatást érdemelnek. Az információ feldolgozása tekintetében fontos lenne, hogy olyan egymással együtt alkalmazható adatbázisok épüljenek fel, melyek nem csak a vízügyi tudásbázist erősítenék, de szakszerű és folyamatos frissítésük az amúgy kötelező adminisztrációs terheket is csökkentené.
(A konferencián hangot kapott az a vélemény, hogy a jelenlegi műszaki-természettudományi tudás elegendő, viszont a tudomány és a politika közötti kapcsolat erősítése szükséges.)
5. Globális szempontok és innováció
Az innováció fontosságára éppen a magyar Elnökség alatt elfogadott Tanácsi Következtetések irányították rá a figyelmet. A Bizottság 2012 májusában elfogadott közleménye meghirdette az Európai Innovációs Partnerséget, azzal a céllal, hogy Európa vezető szerepet szerezzen a víztechnológia és "szolgáltatások területén (az innováció erősítésével, új piaci lehetőségek segítésével, a víz fenntartható és hatékony használatának támogatásával, stb.). Ehhez a magánszféra bevonása szükséges, valamint a köz- és magánszféra közötti szinergia biztosítása (politika alakítás és prioritások meghatározása az előbbi, finanszírozás az üzleti lehetőség érdekében az utóbbi részéről).
Az EU elkötelezett a Millenniumi Fejlesztési Célok elérésére, aktív a Rió + 20 előkészítésében és folytatja a 2002-ben meghirdetett EU Víz Kezdeményezést. Növekvő vízhiánnyal kell számolni globális szinten a következő évtizedekben. Az EU a fejlesztési együttműködési politikáján keresztül hozzájárulhat a probléma kezeléséhez a fejlődő országok integrált vízgazdálkodásának támogatásával. Ez különösen fontos az importált javak virtuális víztartalma, illetve az exportáló ország víz lábnyomának szempontjából.
(A résztvevők nagy része támogatta az Innovációs Partnerség EU-n kívüli kiterjesztését és majdnem mindenki a Víz Kezdeményezés folytatását.)
6. A problémák kezelése
A Blueprint a felvetett problémák kezelésére már a konzultációs anyagában megoldási javaslatokat tett, röviden összefoglalva az alábbi módszerekkel orvosolná a felmerült hiányosságokat:
Új útmutatókkal: vízmérleg, ökológiai vízigény alkalmazására; természetes vízvisszatartási intézkedésekre; integrált víz- és területhasználatra; gazdálkodói intézkedésekre; elszivárgás csökkentésére; víz-újrahasznosítás tanúsítási rendszerére; vízhasználati hozzájárulások kiszámítására; vízjogokkal való kereskedésre.
Új ajánlásokkal: indikatív, vízhatékonysági célérték alkalmazására; vízmérleg-készítés, a vízhatékonysági célkitűzések és az ökológiai vízigény meghatározására, alkalmazására; egyedi vízár politikára; vízügyi irányításra.
Új módszertanokkal, jó gyakorlatokkal: módszertan szivárgás mértékének meghatározására; átfogó szakértői értékelési folyamat a hatóságok koordinációs szerepének javítására; innovációs megoldások a mezőgazdaság negatív hatásainak minimalizálására, jótékony hatásainak maximalizálására; EU-s legjobb gyakorlatok azonosítása, elterjesztése.
VKI módosításával, kiegészítésével: ökológiai vízigényekkel; kivett vízmennyiségek kötelező mérésével; a használt víz térfogatával arányos árazással; vízhasználatok megfelelő hozzájárulásának kiszámításával; hatóságok koordinációs erejével kapcsolatban.
Új jogszabályokkal, szabályozással: aszálykezelési irányelv; irányelv épületek vízhatékonysági követelményeiről; bioenergia-növények fenntartható termelésének szabályozása; SKV irányelv hatályának kiterjesztése vízenergia fejlesztési tervekre; vízhatékonysági követelmények készülékekre; vízhasználattal kapcsolatos követelmények épületekre; gazdálkodói vízdíj kötelezettségek; szabvány tisztított szennyvíz újrahasználatára (közegészségügyi feltételekkel).
Pénzügyi alapokkal, támogatásokkal, ezekhez feltételek szabásával: aszály sürgősségi alap létrehozása; szivárgás csökkentésének támogatása[6]; mérőműszerek kötelező használata öntözéses támogatások, közvetlen kifizetések feltételeként[7]; elszivárgást csökkentő beruházások támogatása[8]; KAP támogatások és VGT intézkedések összehangolása.
Fogyasztók tájékoztatásával, ösztönzésével: készülékek címkézése; legnagyobb "rejtett" vízigényű termékek címkézése; épületek teljesítményosztályozása; "víz lábnyom? termék-címkézés.
Egyéb új feladatokkal: korai aszály-előrejelző rendszer felállítása; nagykiterjedésű öntözött terület feltérképezése, összevetése a vízkivételi engedélyekkel; adat- és információ-megosztás (WISE) továbbfejlesztése.
Készítette:
dr. Gayer József (GWP Magyarország) és Kabódi Vera (Vidékfejlesztési Minisztérium)
